Péter nem tudott betelni a piros kaszinó kockák látványával. Imádta a kidolgozásukat, a tapintásukat és főleg a hangot, mikor rázta őket. Már egészen kis korában magával ragadta a játék szenvedélye, mikor ötödikesként kosárlabdakártyában játszott. Mire a tanév véget ért, az addig értéktelen gyűjteményt komoly kártyákkal egészítette ki, a többi gyerek legnagyobb bánatára, és a szüleik felháborodására.

  Hatalmas pofont kevert le neki az apja, mikor megtudta, hogy kockajátékon nyert a több száz dollár értékű kártyákat. Az öreg pontosan tudta, hogy ez az ártatlan játék, milyen lélekromboló függőséghez vezet, akkor már több tízmillió forintot hagyott különböző füstös kocsmák játékgépeiben.

  Eltelt azóta húsz év, a szenvedély nem csökkent, a játékok tétje azonban hatalmasat nőtt. Kedd este volt, az alap egy-egy millió, a körök tétje pedig ötvenezer forint. A játék kék Johnnieval és belga sörrel indult, nyolcszázezer bukó után azonban már csak borsodival folytatódott Péter részéről.

  Magára erőltette ugyan a magabiztos mosolyát, mintha ez csak játék pénz lenne neki, de az igazság az volt, hogy az egész vagyona ott hevert az asztalon. Nagy kortyokkal nyelte a sört, remélte, hogy a komló nyugtató hatása segít neki, hogy felvegye a póker arcot. Megfogta az egyik kockát, és a sárgán világító lámpa elé tartva csodálta.

  – Hát nem csodálatos? Mármint úgy értem, hogy én tényleg csodával nézek ezekre az egyszerű műanyag darabokra. Tudtátok, hogy a kaszinó kockák azért vannak pirosra színezve, hogy pszichológiailag a játékra ösztönözzenek?

  – És a kék kockák? – kérdezett vissza a vele szemben ülő, borostás képű kocka partnere.
  – Hát ez egy érdekes téma, ha iszunk egy kör Johnniet a te kontódra szívesen kifejtem. Úgy értem, hogy végül is a tudásomat adom át neked, meg hát úgyis nyerésre állsz...

  Gergő intett a pultosnak, hogy kitöltheti a drága italokat. Egyáltalán nem érdekelte a kockák története, főleg nem a színeké, de őszinte sajnálatot és szánalmat érzett már Péter iránt. Szíve szerint, úgy ahogy van visszaadta volna neki a pénzét a játék végén, de tudta, hogy azt Péter büszkesége nem engedné. Húzni akarta az időt, talán az idő múlásával a szerencse is megfordul és ha más nem, akkor Péter a pénzénél lesz. Bár pontosan tudta, hogy ez sem megoldás, hiszen a férfi akkor csak vérszemet kap és el akarja nyerni az ő pénzét is. Hiába áll fel ilyen-olyan indokkal az asztaltól, Péter játék függő, tovább áll egy másik kocsmába és talál valakit akivel játszhat. Ha azt írta számára a sors, hogy elveszítse ma ezt a milliót, akkor miért ne ő nyerje el tőle?

  Péter behunyt szemmel kortyolt nagyot a whiskeyből, a játékpartnere pedig azon gondolkozott, hogy a szerencsejáték, vagy az alkohol függősége lehet-e erősebb.

  – Szóval, a piros a tüzet jelenti. A lángot, amivel a játékszenvedély ég. Ha hiszed, ha nem a bokszolókra is jellemző, hogy az amelyik piros színű kesztyűt választ magának, az hajtja a kiütést, igazi indulatos harcos. Szóval ez a gyönyörű piros szín – emelte ismét maga elé a kockát –, ez a gyönyörű piros szín azért került a kockákra, hogy az olyan hülyék, mint én még több pénzt hagyjanak a kaszinókban – nevette el magát – A kék pedig a férfiak színe – kortyolt bele ismét a poharába – A magabiztosság, a higgadtság, azt hiszed ez ésszerű játékra ösztönzi a játékost? Dehogy! Csak erősíti őt az önteltségben, hogy biztos legyen a győzelemben, a tudásában. Pedig én szentül hiszem, hogy a kocka az egyetlen olyan szerencsejáték, ami hű a nevéhez, és tényleg a szerencséről szól. A kártyajáték inkább matek, a rulett pedig taktika, de a sima utcai kocka, amit mi is játszunk, az szimplán a szerencséről szól. Kivéve persze, ha cinkelt a kocka – kacsintott rá cinkosan Gergőre – Na tölts még egyet, aztán most már játszunk tovább! – mordult rá a pultosra.

  Az a másik játékosra nézett, annak az arcára pedig kiültek a gondolatai, ismerte jól mind a két a felet, tudta, hogy ennek így, ebben a formában nem lehet jó vége.

    – Érdekes kis okfejtés – mondta szenvtelen hangon –, de azért a pofátlanságnak is van határa. Arra kérlek Petike, hogy ne élj vissza a jó indulatommal.
  – Viccelek te hülye – ütötte el a vádló szavakat egy fél mosollyal, pedig a lelkében forrongott. Petike... gyűlölte ezt a lekicsinylő megszólítást, a felesége vágta hozzá négy évvel ezelőtt a válóper közben, mikor vitte a lakást.  

  – Inkább dobjál, és ne pofázz annyit.

  Péter rákacsintott és egy laza kézmozdulattal kapta fel a kockákat az asztalról – De szépek vagyok – jegyezte meg halkan és egy csókot lehelt az egyikre. Posztóval bélelt kehelybe dobta őket, majd ritmusosan rázni kezdte azt – Egy-két csacsacsa – rázta meg a felsőtestét, az arcára pedig tenyérbemászó grimasz ült ki.

  Gergő unott képpel nézte a pofátlan szenvedély beteg incselkedését, közben pedig eljátszott a gondolattal, hogy milyen jó lenne bemosni neki egyet. Akkorát, hogy az orra szét csattanjon, és elterülve a kocsma padlóján talán majd észbe kap. Talán megjön majd az esze, és magától is rájön, hogy le kell számolnia a függőségével.

  – Na most figyelj öcskös, ilyen mozdulatot még tuti nem láttál – csavarta meg egy mixert megszégyenítő módon a kelyhet, majd lecsapta azt. A kockák egy rövid ideig még forogtak alatta, majd síron túli csend járta át az egész kocsmát. Péter farkasszemet nézett Gergővel, az arcán pedig végig ott virított egy ellenszenves, csipkelődő vigyor. A kehely alá lesett, majd bosszankodva fordította el a fejét – Bassza meg! Tudtam, hogy dupláznom kellett volna a tétet – ezzel felemelte a kelyhet. ami alatt ott virított a két hatos – Na ennél dobj nagyobbat Gergőce – szúrta oda gúnyosan.
  Gergő arcára félmosoly húzódott, Péter legalább annyira pökhendi volt, mintha előtte heverne egymillió nyolcszázezer forint és nem fordítva. Unottan szedte fel a kockákat és tessék-lássék mód megrázva őket fordította az asztalra a kelyhet. Mindenféle színjáték nélkül emelte fel, az egyik kocka négyet mutatott, a másik pedig ötöt.  

  – Pedig szép dobás, de hát ide nagyon kevés – incselkedett Péter, közben pedig magához húzta a pénzt – Lefogadom, hogy már előre ittál a medve bőrére, azt hitted, hogy Peti bácsi ma majd csúnyán befürdik.
  – Mi lenne ha most kezet fognánk és vége lenne a játéknak? Ha gondolod folytathatjuk majd, ha kijózanodtál... De most kezdesz egyre szemtelenebb lenni, ezt pedig nem szeretem. Még a végén megrontja a kapcsolatunkat.

  – Amíg az alap el nem fogy innen ugyan nem állunk fel – kérte ki magának – Ez a szabály, ezt te is tudhatnád. Nem kell beszarni rögtön amikor rosszra fordult a helyzet. Talán nem tetszik, hogy megfordult a szerencse? Nekem sem tetszett az elején, de ha már egy asztalhoz ültél velem tartsd be a szabályokat és játszd végig a játékot. – Mire a mondandója végéhez ért, a szíve már szinte zakatolt. Sértve érezte magát, Gergő viselkedését etikátlannak tartotta, a homlokát pedig elöntötte a hideg verejték. A zsebéhez nyúlt, hogy egy zsebkendőt vegyen elő, közben pedig akaratlanul is megérintette az övébe dugott harmincnyolcas kaliberű revolver fa markolatát.

  A pofájába kéne dugnom és elvennem tőle a pénzt. Szemtelen kis patkány, talán tanulna egy kis tiszteletet.
  – Tudod mit Gergőce? Mi lenne ha a következő körben dupláznánk a tétet? – pillantott rá laposan – Mondhatjuk úgy is, hogy ez a szemtelenséged ára.  

  – Neked aztán van bőr a képeden – nevette el magát az kínjában – De állok rendelkezésedre, dobj.

  Péter vére felpezsdült, az arcán és a fülein szúrós érzés bukkant fel. Villámgyorsan dobta bele a kockákat a kehelybe, majd újra kezdte – Egy-két csacsacsa – A tenyérbemászó tekintetét végig Gergőre szegezte, majd elegánsan fordította szájára a kelyhet. – Dupla vagy semmi? – remegett meg a szája, a szemei pedig eszelős villámokat szórtak.

  – Felejtsd el – legyintett Gergő – Mutasd a kockáidat.

 Egy hármas és egy négyes, összesen hét. Nem rossz dobás, de könnyen felülmúlható. Péter nem is mondott semmit, némán tolta oda Gergőnek a kelyhet.

  – Még egy borsodit! – zörrent rá a pultosra – Különben is, ne kelljen már mindig rád szóljak, ha kiürül a korsó akkor tedd a dolgod és hozd a következőt!

  Gergő az egyik kockát a kehelybe dobta, a másikat pedig megpörgette a hüvelyk és a mutató ujja között. Hosszasan rázta őket, már-már olyan hosszasan, hogy még a pultos szíve is felvette a kockát zörgésének gyors ritmusát. Hangosan vágta őket az asztalra, majd egy húzásra itta ki a saját whiskeys poharát. A baljával levette a kelyhet, az alatt pedig egy ötös és egy hatos díszelgett.

  – A kurva életbe – bosszankodott Péter, a lelke mélyén viszont örült, hogy Gergő nemet mondott a duplázásra – Add csak ide, nem cinkelt az a kurva kocka? – Kapta fel őket, majd közelről kezdte vizsgálni.

  – Még az is lehet, elvégre te hoztad őket – mart oda Gergő a pénzt rendezgetve – Van még százötven rongyod, még mindig nem akarsz kiszállni?

  – Egy úriember nem áll fel úgy az asztaltól, hogy nem teljesíti száz százalékosan amit ígért.
  – Te tudod, de már három órája itt ülünk. Ami azt illeti mennék haza.
  – Pedig innen nem állunk fel amíg mind a kettőnknek van bent pénze – meresztette a szemeit egyenesen Gergőébe, a jobbját pedig a lábára csúsztatta. Eltökélt volt, ha Gergő megpróbál felállni, azonnal rászegezi a pisztolyt – Maradj a seggeden haver, vagy isten bizony képen töröllek.

  Gergő ismét eljátszott a gondolattal... most előbb egy üres korsóval vágta képen Pétert, majd a mellkasára ülve ütötte a fejét, addig amíg a képe jobban nem hasonlított egy véres masszára, mint erre az arrogáns pofára. Nem először történt volna meg, Budapesten nehéz volt olyan kaszinót vagy kártyabarlangot találni, ahol ne kapott már volna valamikor a szemtelen viselkedése miatt.

  – Ha nem bánod, most dobnék én először – mondta neki hidegen – Így talán hagyok neked időt, hogy jobban szuggerálhasd a nyerő számokat.

  Péter bólintott, Gergő pedig a fejét megrázva kezdte rázni a kelyhet. Minden rokonszenve elszállt a játékos társ iránt, szíve szerint bemondta volna a mindent vagy semmit. Az asztalra fordította a kockákat, majd ahogy azok megálltak a kelyhet is leemelte róluk. Egy ötös és egy egyes, a megdobható maximális érték fele.

  Péter arcára kiült a diadalmas fél mosoly – Nem raktad magasra lécet – vonta fel a szemöldökét – Gondolom ne húzzam az időt, végül is szeretnél haza menni, a kérdés csak az, hogy pénzzel, vagy pénz nélkül – közben eszelősen rázta a kockákat. A fekete fa asztalra fordította őket, majd egy lassú mozdulattal emelte a szájához a korsót. A keserű nedű végig csorgott a kiszáradt torkán, ő pedig a baljával a győztesek nyugalmával emelte le a kockákat takaró kelyhet. A sör azonban majdnem félre ment mikor meglátta az egyest és a hármast.

  – Micsoda fordulat! – kiáltott fel nevetve Gergő – Úgy látszik én itt ma nem veszíthetek?
  – Fogd már be a pofádat és dobj! – tolta elé a pénzt idegesen a vesztes – A játékkal törődj, ne a pofátlankodással.
  – Petike – szúrt oda neki éllel Gergő – Fogd meg a száz rongyodat és húzz haza, amíg legalább annyi pénzed van, hogy megtankold a mercit.

  – Tele van tankolva hülye gyerek – morgolódott – Inkább dobjál, van jobb dolgom is annál mint, hogy az idegesítő pofádat nézzem.
  – Pörgessük hát fel, bassza meg! – azzal már rázta is a kelyhet, egészen az asztalra hajolva Péter előtt terített. Hatos, négyes – Gyerünk, dobj! Van jobb dolgom is annál mint, hogy az idegesítő pofádat nézzem.

  Péter idegesen kezdte forgatni a kockákat, ahogy fészkelődött a pisztoly egyre jobban nyomta az alhasát. A hármas és a kettes édes kevés volt most ide... Egészen elsápadt, elveszetten dőlt hátra a széken, a tekintete pedig az utolsó ötvenezer forintjára tévedt. Ha ezt elveszti mindennek vége, kölcsön már senkitől nem tud kérni, minden barátjának tartozik.

  – Mi lenne ha én kezdenék? – kérdezte száraz szájjal.
  – Legyen – intett Gergő, a szívét pedig elöntötte a bűntudat. Megsajnálta Pétert, ahogy kivert kutya módjára ült az asztal túl felén.  

  Az csókolt lehelt a kockákra, majd a kehelybe dobta őket – Innen szép nyerni – vonta meg a szemöldökét, majd megnyalta a száját. Lefordította a kelyhet, majd Gergő szemébe nézett.

  – Mi lenne ha terítés előtt innánk egyet? – kérdezte az higgadtan.
  – Meghívnál egy italra? Tudod mit? Dugd a picsádba hülye gyerek – vigyorodott el ismét és felemelte. Hat, három – Egyszer ez már bejött a magyaroknak – vigyorodott el, majd a kelyhet Gergő felé dobta.  

  Az felkapta a kockákat és rázni kezdte, kikért magának egy újabb italt, majd fordította a kelyhet. Hat, négy – Hát most nem jött be a bűvös szám – kacsintott Péterre.

  A világ forogni kezdett, a férfi pedig a korsó fülébe kapaszkodott. Mindennek vége, jobb híján az autóban kell töltse az éjszakát. Zavarában a csuklóján lévő arany-acél Rolexre nézett, majd a szájához emelte és csaknem kiitta az egész korsót.

  – Azon gondolkozom – törte meg a kocsma feszült csendjét Péter irritáló hangja –, hogy mi lenne ha lenne egy utolsó kör, mindent vagy semmit alapon?
  – Mindent vagy semmit? – nevette el magát kínjában a másik – De hát mindened előttem van már.
  – Nem minden – rázta meg a balján a Rolexet, az arcára pedig újra kiült a játék izgalma.
  – Kockáztatnál egy nyolc milliós órát, csak azért mert nem bírsz felállni az asztaltól? Ez már tényleg gáz Peti, szerintem orvoshoz kéne menned.  

  – Nem szakvéleményt kértem, hanem egy utolsó kört, kicsit érdekesebb szabályokkal.
  – Inkább add el az órát. Adok érte kétmilliót, és egy hónapig ezen az áron vissza is vásárolhatod. Szerintem ennél korrektebb ajánlatot ma senki sem adna neked.

  – Nem kell az adományod. Mi vagy te miniszterelnök, hogy mentőövet dobsz nekem? Én bedobom a Rolexet, te meg a két misit. A nagyobb szám vagy a nagyobb dupla győz, de a dupla veri bármelyik számot, a győztes pedig minden visz. Mit szólsz öcsi? Engem ez tesz győztessé tudod, hogy nem állok meg, hanem megyek előre. Azért tartok ott ahol, ezért vagyok az, aki vagyok. Az isten verjen meg, ha már játszol, akkor játssz normálisan! – Péterre rá sem lehetett ismerni, kihúzta magát miközben beszélt, a végére pedig olyan indulatokat szabadított fel benne a monológja, hogy ököllel az asztalra csapott, amitől a pultos és Gergő is összerezzent.

  – Hát legyen.
  – De én kezdek – hadarta Péter – Egyértelmű, hogy én kezdek, nekem van bent komoly összeg, mint tét. A te két milliód egy rossz vicc. Ne nyúlkálj a kockák felé, legyél már úriember – szavak formájában tört elő belőle a kétségbeesés, az utolsó fűszálba kapaszkodott, pedig Gergő meg se próbált a kockák felé nyúlni. Szánakozva nézte a sápadt férfit az asztal túloldalán, és egy pillanatra még az is átfutott az agyán, hogy hagyja a francba az egészet, feláll és csak kisétál – Már amúgy is kezd elég unalmassá válni, hogy felnőtt embereket kell tanítsak játszani és illem tanárként is jeleskednem kell, azt is ki merem mondani, hogy sértő rám nézve ez a játék.

  – Mindjárt megsajnállak – ironizált Gergő –, de arra azért megkérnélek, hogy mielőtt dobsz, vedd le az órádat a csuklódról és tedd az asztalra.

  Péter ráncolni kezdte a homlokát és sértetten bámulta Gergőt. Eleinte meg sem tudott szólalni, a szája széle alig észrevehetően rángott meg.
  – Na ez szép... ezek szerint már szavahihető sem vagyok? Mikor, mondd meg mikor nem tartottam a szavamat, mikor nem adtam meg tartozást? Azért mindennek van egy határa...

   – Ne pofázz már annyit! – emelte meg a hangját Gergő – Vedd le az órádat és tedd be tétnek, vagy takarodj az asztaltól, a játéknak vége! Semmi szükségem rá, hogy feljelents egy szar dumával, miszerint le akartam venni a kezedről az órát. Eddig türelmes voltam veled, de eddig tartott! – csapott az asztalra.

  – Jól van na – mondta Péter kimérten, megköszörülte a torkát és levette az órát. Nagyot sóhajtva nézegette pár másodpercig, majd az asztal közepére helyezte – Ha megengeded – vette magához a kelyhet.

  Némán mormolt el egy halk ima félét, utána pedig apró csókot lehelt mind a két kockára – Na most figyelj hülye gyerek – azzal rázni kezdte a kelyhet, a tekintetét pedig le sem vette Gergő szemeiről. Hangos koppanással terítette a kockákat, majd rövid ideg farkasszemet nézett az ellenfelével. Megemelte a kelyhet, alá pillantott, majd diadalittasan vigyorodott el – Úgy néz ki ez tényleg nem a te napod hülye gyerek – azzal fordított, egy ötös és egy hatos.

  Gergő gyomra ökölnyire zsugorodott egy szempillantás alatt. Ha ez a pökhendi majom, most ezzel a körrel a nyer, azt örök életében hallgatni fogja. Ökölbe szorította a kezeit, de nem azért mert ütni akart, csak azért, hogy Péter ne vegye észre, hogy remeg. Mély levegőt vett és a kockákért nyúlt.

  – Csapolj nekem egy korsó belgát – intett Péter a pult felé – Na mi van hülye gyerek, eldobod még ma a kockákat? – a stílusa annyira tenyérbemászó volt, hogy egy csibészebb asztalnál már biztosan beleszaladt volna egy pofonba.

  Gergő hosszasan rázta a kockákat, majd egy gyors mozdulattal az asztalra helyezte őket. Nagyot sóhajtott, majd azelőtt mosolyodott el, hogy a kehely alá nézett volna. Felemelte az órát és hosszasan nézegette, az arcán pedig egyre szélesebb volt a mosoly.

   – Na mi van, mire vársz? – szólt rá idegesen Péter.
  – Emeld fel a kelyhet te, ha annyira sietős.

  Péter idegesen felkapta azt, majd felpattant a székről! – CSALÓ! ISTENVERTE CSALÓ! – kelt ki magából, Gergő ugyanis egy dupla egyest dobott. Péter a saját csapdájába sétált bele, az általa hozott utolsó körös nyerő duplákba. Idegesen rugdosta a székeket, és vágta földhöz a korsóját, ez pedig már a pultosnak sem tetszett. – De hát nem érted, hogy csal? – magyarázta hisztizve, a felé közeledő nagydarab pultosnak – Vagy talán te is benne vagy bassza meg? – lökte el magától a férfit, aki a pultnak ütközött, több poharat leverve. Itt szakadt el nála a cérna, ököllel vágta képen a nyavalygó férfit. Az ütés nem volt nagy, de elég volt hozzá, hogy Péter észhez térjen. Meglepte, hogy a pultos kezet mert rá emelni, de az igazat megvallva már hetek óta érett ez.

  Gergő gondosan eltette a pénzét, majd büszkén csatolta a csuklójára a gyönyörű Rolex Submarinert.

  – Most már, hogy nem hisztizel, talán figyelsz is rám. Azt kell mondjam, hogy jó nagy fasz vagy. Felállhattál volna a kurva asztaltól bármikor, és soha nem hoztam volna fel.

  – Nem állunk fel az asztaltól amíg tart a játék – vágott közbe

  – Ne szakíts már félbe az istenért! Hát nem bírod ki, hogy ne a tiéd legyen az utolsó szó? Ilyen nehéz felfogású vagy? Mi itt mind szenvedélybetegek vagyunk, de te túlteszel itt mindenkin, te tényleg egy beteg fasz vagy! De látom, hogy még mindig pofákat vágsz, szóval rövidre fogom. Az órát visszavásárolhatod, egymillió forintért. Jól hallottad egy millióért, tizenkét hónapod van rá.
  Békülő tekintettel nézte Pétert, aki némán állt két asztal között. A szeme alatt egy liluló folt jelezte, az előbbi kellemetlen szituációt, szemmel láthatóan alaposan megrágta mit válaszoljon.

  – Baszd meg az órát. Tudod mi lesz? Most hazamegyek, kialszom magam, aztán holnap veszek egy Audemars Piguetet – köpte oda fellengzősen, majd katonásan megfordult és kiviharzott. A kék s-osztályos Mercedes pár autónyira állt csak, a volánja mögé ült és mély levegőt véve gondolta át a történteket. Itt van nála egy pisztoly, vissza kéne mennie, ráijeszteni a srácokra.

  Még visszavásárolhatja az óráját? Mit képzel ez a hülye gyerek? És a pultos, kezet emelt rá, vissza kéne menni, a szájába nyomni a csövét aztán amikor a saját hugyában térdel, akkor jól szájba vágni a markolattal. A tekintete a visszapillantóra tévedt és meglátta benne magát. Részegen, izzadtan, depressziósan. Nem volt szép látvány, a táskás szeme alatt egyre markánsabban rajzolódott ki a monokli, a homloka pedig kövér cseppekben verejtékezett az idegességtől. Sokszor volt már szar helyzetben, de most először fordult elő, hogy tényleg egy forintja sem volt. Nem akart mást, csak hazamenni és kijózanodni, hogy aztán újra tervezni tudjon, visszaszerezze a vagyonát, és soha többé ne üljön le senkivel játszani. Egy kósza könnycsepp gördült végig az arcán, mély levegőt vett és ráadta a gyújtást.

  Fülsüketítő sípszó és vörös benzin oszlop jelezte, hogy üres a tank, még ha el is jutna a kútig, tankolni már nem tudna. Újra a tükörbe nézett, az arcvonásai pedig megkeményedtek.
  – Rajtam ugyan nem fogtok röhögni! – azzal a pisztolyért nyúlt, az állához nyomta, és egy határozott mozdulattal meghúzta a ravaszt.
  Minden gondja elszállt, nem kínozta többé a játékszenvedély, nem kellett többé mások véleményével törődnie. Az utolsó gondolata pedig az volt, hogy reméli nem játékfüggőként születik újjá.

Vége